Elkezdtem visszaszámolni. Azon kaptam magam valamelyik este, hogy elővettem a bőröndömet, és közben kellett rájönnöm, hogy közel sem ilyen forrón eszik a kását. Szelektáltam a mindenes fiókból, kidobáltam a felesleges dolgokat. Blokkok, számlák, kagylódarabok, és miegymás. Lélekben már régen otthon vagyok. Semmi nem tart itt, és minden erőmmel azon vagyok, hogy eltűzzek innen.

Fura, de valahogy mindig keresztülhúzzák a számításaimat. Az elmúlt hetekben az volt, hogy 15.-e az utolsó nap, de ma kiderült, hogy 18. Borzasztó. Nekem már annyira nincs szükségem erre a három napra, de hát ez van. Meg kell csinálni.

Összegzést még nem írok, hiszen felesleges. Még nincs vége. Azonban vannak olyan helyek, ahol már nem játszunk többet. Kicsit szomorkás azért.

Addig is leírok egy jó kis sztorit, egy újabb rendőröset.

A nap talán nem is fontos, meg itt nekünk úgyis egybefolyik minden. Maradjunk csak annyiban, hogy egyik este.

Szóval mielőtt a hotelből kijöttünk megkérdeztem Ferit, hogy vezessek-e hazafelé, de nemet mondott. Jó, gondoltam, miért ne.

Az út teljesen szokványosan elsiklott alattunk, ugyanazok a fényreklámok, a kis petanque pálya jobbra lent, a „RADIADORES” tábla jobbra a falon, tehát mondhatom, teljesen megszokott volt minden.

Majdnem annál a kereszteződésnél ahol engem állított meg a deszant kommandó, csak kicsivel előrébb, egy fiatal, jóarcú rendőr bácsi a sárgán világító botjával tessékelt le minket az út jobb oldalára.

Valamiért éreztük, de nem mondtuk ki, ez kicsit necces menet lesz. Talán amiatt, hogy én egy sört ittam Feri meg négyet, de egész napra leosztva, aztán valahol tudat alatt ez nem nagyon hagyott nyugodni minket, főleg abban a pillanatban lett igazán forró a hangulat mikor megláttuk az egyenruhást. Valószínű, hogy emiatt is ajánlottam fel, hogy vezetek én.

Tehát, „Hola que tal”.

Nem az a figura beszélt hozzánk, aki megállított, hanem a „maci” nevezzük csak így. Ősz borosta volt az arcán, kicsit olyan Trokán Péteres, de nem tudom, mindegy „MACI”.

Tehát Maci, nem tökölt, kimondta azt a szót, amit igaziból nem értettünk, de féltünk, hogy kimondja és nem akartuk hallani, de mégis szépen lassan, artikulálva elhagyta a száját, amit mi magyarul hallottunk: szonda!

Fasza. Nem számítottunk semmi jóra. Láttam, ahogy Ferit elviszik, a fejénél fogva benyomják a kocsiba. Gondolatban terveztem, hogy majd megyek utánuk kocsival a kórházba vérvételre.

„Addig fújjad, amíg azt nem mondom elég” vagy valami ilyesmi. Feri megfújta, úgy hogy Maci nézett, mint a málnásba. Jó nagy énekes tüdő, persze közben kiderült, hogy zene megy miegymás.

Síp. CCCCC…

0.45. ciki kategória. tekintve hogy 0.15 még belefér, de ennyiért jó esetben csak félholtra vernek otthon, de legalábbis elveszik a jogsidat. Itt persze lehet okoskodni, hiszen otthon „0” tolerancia van, de ha nem lenne és valamennyit lehetne piázni, akkor sem hiszem, hogy kedvesen nevetnének rád. Nincs ez túldimenzionálva srácok, az itteni rendőrök jó fejek, na.

Persze, mert a turizmusból élnek meg ilyenek, NEM, ezen felül is mások, emberibbek vagy nem is tudom mi a jó szó rá. Majd kitalálom.

Amit még nem árt tudni az egészhez, hogy nekem is meg kellett fújnom a szondát, mivel az elég gyorsan leesett, hogy Feri nem vezethet, és mindannak ellenére, hogy indulás előtt ittam meg egy korsó sört, fél óra múlva a műszer 0.00-t mutatott. Nem bízom én ezekben a műszerekben. Tehát lehet az egészet feltételes módba helyezni, de a sztori jó.

Kínos percek teltek el. Közben megállítottak sok autóst, meg buszokat, meg ilyenek. Mindenki szívott, buszról le, gyors cigi pisi stb. Érdekes, hogy, ha „fura”, váratlan helyzet van, mennyire másképp reagál az ember dolgokra, mennyire képes nem tudomást venni bizonyos helyzetekről. Gondolok itt a pisilésre. Fiúknak ez megy… bárhol én is imádok a természetbe. Majd ha lesz házam, akkor lesz egy sarkom ahova pisilek. Anya kikészül ettől, de én fiú vagyok és szeretem ezt csinálni. Na mindegy.

Tehát sokan áramlottak le a buszról és hát ugye a fiúk megtámasztották a kerítést meg mittudomén, nekik mindig könnyebb.

Láttam azonban egy nőt aki kicsit másképp oldotta meg a pisilés kérdést.

Fekete testhez simuló ruhában volt ilyen pritivumenes, csak fekete. Jó alakja volt, bár erre már láttunk mindannyian példát, hogy az ilyen ruhát nem csak azok húzzák fel akiknek jó alakjuk van. Neki az volt.

Mondhatni, tök jó alakja volt, tekintve hogy valahol hajnal 1 környékén jártunk, és olyan idő tájt az tökéletesnek mondható.

Tehát leszállt a buszról, valami cigarettát tett a szájába profi dohányos módjára meggyújtotta, majd a táskáját módszeresen a jobb vállára csapva elindult a kerítés felé.

Valamiért éreztem, hogy nem lesz ez így jó, illetve, tudtam, hogy olyat fogok látni, amit még eddig nem.

A csaj felhúzta a szoknyáját a köldöke fölé, látszott a feneke a hasa a combjai, minden. Fekete tanga volt rajta, szép. Lehúzta a tangáját a térdéig kb. majd kicsit behajlította a térdeit kicsit olyan alakot felvéve mintha egy széken ülne, de szék nélkül persze csak nem olyan mélyre ült. Kicsit olyan, mint, mikor részegen kimegy az erő a lábaidból és megcsuklasz.

Tehát ott állt. Igazából állt nem ülő pozíció volt, majd elkezdett pisilni a tanga fölött egyenesen, mint egy férfi. Állítom, hogy nő volt, láttam, ennek ellenére mégis profin kezelte a pisilőjét.

Nem tudom, hogy melyik érzés volt bennem az erősebb. Zavarban voltam, valamint izgatott, ezen felül kicsit csalódott, de mégis elégedett.

Zavarban voltam, hiszen azért ez nem mindennapi, főleg nem éjjel.

Izgatott, mert basszus én láttam és nagyon szexi volt mondhatom. Csalódott, hiszen az én világomban egy nő nem csinál ilyet, max. berúgva. Elégedett, hiszen láttam egy ilyet is premier plánban.

Mindenesetre ilyet is láttam, de kanyarodjunk vissza a rendőr bácsikhoz.

Tehát, Feri 0,45 én 0,00. Mi a következő lépés?

Magamra hagyatkozva azt mondanám, kitöltjük a csekket, azt léc. Ehhez képest a következő történt.

Kevés tanakodás után egy másik gépbe is kellett fújnia Ferinek, hogy biztosan jót mutatott a másik. Az sem mutatott kevesebbet.

Erre a fiatalabb rendőr a következőt mondta. Sajnos így nem vezethetsz tovább, mert sokat ittál, de csináljuk azt, hogy futsz egy kört vagy fekvőtámaszt nyomsz vagy bármit csinálhatsz és negyed óra múlva megnézzük, mit mutat a műszer.

Ez történt. Feri futott én vártam. Közben azon járt az agyam, hogy miért kell járatni a rendőrautót folyamatosan. Hol a környezettudatos viselkedés. Nem volt büdös, de azért biztosan nem is volt hasznos. Folyamatosan járt a kocsi.

Feri visszaért. A víz mindenhonnan ömlött róla. Újabb mérés. Semmi változás.

Kellenek az adatok, a beazonosításhoz. Személyi igazolvány. OK. Itteni azonosító? Upsz, az nincs…

Kocsiba be, vissza Feri szobájába (hál’ Istennek nem voltunk messze), papírt felmarkoltam, vissza.

Megmutattuk. OK.

Kitöltött egy papírt a fiatalabbik, amin a következő állt. Az ön által fogyasztott alkohol mennyiség alapján a büntetési díj 600 euro. Nagyszerű, gondoltuk. Aztán a rendőr elmondta mit tegyünk.

Ez egyfajta jelentés, amit nekik a fő-fő kapitányságra le kell adniuk. Van két választásunk.

1. Fizetünk.
2. Írunk egy levelet, hogy az kérem, ki van zárva, mer’ én nem tudom, és nem volt jó a gép, meg eleve nem is ittam, tehát kérem, felejtsenek el, de iszonyú gyorsan. A rendőr az utóbbit javasolta.

Tehát elég érdekes, hogy nem az volt a cél hogy jól megbüntessenek, hanem hogy segítsenek, és nyomatékosítsák, NEM SZABAD INNI HA VEZETSZ.

Más kérdés, hogy én mit tettem volna, ha rendőr lennék.

Beültünk a kocsiba, én vezettem és szépen lassan, csendben hazagurultunk.