Myfriend! Mesélj mivan?Mallorca jelentkezik!

 2009.06.07- 08.

Beteg vagyok, megfáztam, ahogy említettem is, a klíma nem tesz jót. Talán el is kezdem akkor:

Ugye ott maradt abba, hogy hideg van a klíma miatt… hát jelezném, ha csak ennyi „megrázkódtatás”2 történt volna a mai illetve a tegnapi napomban akkor inkább a klíma.

Talán ott kezdeném, hogy repülőjegyet úgy váltottam, hogy a interneten. Na, ez úgy néz ki, (tanulságul a többieknek), hogy megveszed online, aztán kimész, és ott vársz a wizzair pultnál, mint a jógyerek, hogy majd egy kedves lány odaadja a beszállókártyádat… na, erről szó sincs, de ne rohanjunk előre ennyire.

Állok, várok, nézek, súlyosan telnek a percek. Felfigyelek egy hasonló balekra (nevezzük innen „Máninak”, majd írom, mér) mint én annyi különbséggel, hogy ő azon kívül is balek volt, hogy ott várta a jegyét, mint egy elmeháborodott. Azért vagyok ennyire szkeptikus vele, mert már láttam én rajta, hogy nem százas, mikor a szódásüveg szemüveges nagynéninek (ez utólag derült ki), magyarázott mindent, hihetetlen odaadással.

Hogy ez kisebb, mint ami németbe van (gondolom a repterek méretét-gazdasági hogyanlét szempontjából- fejtette ki ezzel a hosszú mondattal), meg látod így fóliázzák be a bőröndöt a hülyék, és mennyire tudja ő hogy hogyan kell ezt, merthogy „nyugi én tudom…”

Tudta, a nagy…szt. Ott várt ő is a nagy tapasztalatával egészen addig, míg én megkérdeztem, hogy mi legyen. Na ahogy írtam is, elvileg ott kell várni és majd ott odaadják neked. Szerinted. Eleve sokan voltak reggel és tudom, hogy ez így szokott lenni, de tényleg meglepő volt, hogy ennyi ember kimegy gyerekekkel súlyosbítva reggel 2-kor. Várok-, várok, de a wizzair pult még mindig üres. Meguntam, oda mentem egy konkurens cég nem tudom, erlájnsz pultjához és megkérdeztem, hogy várjak- e még vagy mi?

ÁÁÁÁÁ itt most nem kell várni, mert a céhek ín pultban adják a beszállókártyát. Mondom, köszi.  Máninak mondom:

-      ne állj ide, mert nem itt kapjuk a beszállókártyát.

-      dehogynem, nekem másmilyen papírom van, mert a főnököm 50% procent és más a helyzet.

Ahogy mondtam is sokan voltak, nem kevesen. Mire észbe kaptam, konkrétan 177 ember állt előttem, ha nem várok ott, akkor akár első is lehettem volna, de elsőkből lesznek az utolsók, mint ugye tudjuk.

Beálltam a sorba. Persze Máni is. Elhajtották. Sokan voltak. Viszonylag gyorsan haladt, volt celeb is (Gönczi Gábor RTL személyében) úgy örültem neki a telipofás napszemüvegének reggel 4kor.

Ez elég gyorsan lement az előző három órához képest, eltekintve attól, hogy Máni, rám tapadt, teljesen. Direkt törte a magyar’ merhogy hat éve kint él Mallorca- n meg ilyenek. Megpróbált mindenben felülkerekedni, amit én elég nehezen viselek. Ja és büdös volt, mint a dög. Valami békési kis tanyára jár haza szülőkhöz, egyébként szerintem a lovakkal alszik, merhogy ő lovász Mallorca-an.

Pl.:

-      rágyújtunk?- kérdi

-      nem kösz reggel van meg minden

-      én már elszívtam 2 dobozzal reggel 1 óta…

vagy,

-      repülőn ültél már- kérdi

-      hát, igen volt már szerencsém

-      de én németből is…(hogy ezt mér, azt ne kérdezd)

lényeg hogy Máni szakadatlanul boldogított és bűzlött.

 Egyszer utaztam svédbe’ busszal és ott is kifogtam egy román vendégmunkást, aki 100% nylon zokniban nyomult mellettem és a lábát a klímanyílásra helyezve, az egész buszt kényeztette eme hihetetlen bűzzel.

Bementünk, gitár kicsit parás.

Minek, hova, merre stb.?

Külföld, zene, mer, csak.

Mondom, veszek egy Unimukkot, mert az jó, is meg gyomorbántalmak, gyógynövény- komplex etc.

A beszállókártyával együtt kapsz 5 € kedvezmény a gyutifríbe. Na, mondom ez jó is lesz. Máni eltűnt. Kicsit kezdtem már aggódni, úgy hiányzott a folyamatos suttogása. Tekintve, hogy süket vagyok a ballra, csak enyhe mosollyal tudtam viszonozni az esetek 97%- ban Máni irdatlan okfejtéseit a nem tudom miről. Amikor meg hallottam akkor meg annyira törte a magyart, hogy azért nem értettem. Tudod a „lementem a playa” úsztam a jó hideg aqua” muj Bien…mmm”

Egy ilyen bolt sztem tök jó. Dolgoznék ott. Elit, tiszta, drága. Kicsit olyan menős…de hogy mér, azt ne kérdezd, de menő.

Felkaptam egy fél literest és mentem a kasszához. 5 € le. Olcsóbb lett.

Máni jött és méltatlankodott, hogy basszameg 600 € egy karton marbi. Ránéztem, mondom ez hülye teljes mértékben.

-      600??- kérdem

-      Jaja.

-      biztos?

-      tuti.

elsőre úgy gondoltam (tekintve, hogy Máni azért mégiscsak tapasztaltabb utazó nálam, meg a 6 év, arról nem is beszélve, hogy németbe is volt már.), biztosan elment már az idő felettem s az ilyen reptéri üzletek szabad árakkal dolgoznak. Aztán belegondoltam, hogy elmész a f…szomba milyen 600 € te KOCSOG? Azé több kocsit lehet venni. Nem érdekelt. Nem fecséreltem bele az erőt, fáradtságot. Feladtam.

Ő nem.

-      látod azzal fogunk menni 390 személyes.

-      Aha, látom

-      ez kicsi mondjuk, amivel németből mentem az nagyobb volt, sokkal nagyobb.

ne hogy azt hidd, hogy hozzá szóltam, hagytam csak mondja, nekem mindegy a levegőben elfér.

Azt persze mindenek előtt hozzá kellett volna tennem, hogy Máni úgy volt felöltöztetve, mint egy parádésló.

Póló: nem nyúzott nyakú, ugyanis a nylon nem nyúlik. Fényes anyag, elit. Kicsit bolyhos, apukákon szokott régebben ilyen anyagú ing lenni ballagásokon. Szálak néhol kihúzva, öngyújtóval visszaégetve, égetés nyoma enyhe anyag összehúzódással jár. NE PRÓBÁLD KI!

Anyagában mintás. Fehér, volt mikor megvette a nem tudom melyik ázsiai áruház földszinti leértékelt mobil tukálóvá átalakított raklapból. Felirat:

EMPOPIPO AMANI

Hátizsák: DUBWILL, kísértetiesen a budmil márkanév betűtípusával. Többet nem vagyok hajlandó erről írni.

Nadrág: szürke, eredetileg is. Néhány helyen a tegnap esti kocsmázás utáni „hajnalban megpróbálok merőkanállal az anyám által kinnfelejtett gombócos káposztából halkan enni”

Cipő: Manapság már nincsen ám olyan nagy anyagpazarlás, hogy „ NIKU, ADIOS, RECBAK, NEKI, PAMA” felejtős, F&R, vagy GTE, ilyenek. Ez megy. Szóval Máni egy bonyolult nemlétező cipőben volt aminek meaculpa de nem emlékszem a „márkájára”

Néztem ki az ablakon. Óriási tereket vesz el egy reptér. Itt persze megint, ha érdekelne a politika, be tudnék írni egy jól hangzó kurvaanyádgyurcsány-t de minek.

Kelt fel a nap. Szép volt és egyre erősebben éreztem, hogy basszus, tényleg el fogok repülni.

!!„hölgyeim és uraim a Wizzair 233 járatára az egyes kapun megkezdődött a beszállás”!!

Néztem, ahogy mondja a csaj, mert velem nem b@sztok ki alapon már ott álltam elsőként, tehát ha suttogta volna, akkor is vágtam, hogy mi van. Bár lehet, hogy Máni beljebb volt és ő volt az első. Természetesen ezt a tényt elfogadom.

Máni jobb nálam és kész.

Azt is bemondták, hogy gyerekkel, meg elsőbbségi beszállósok előre mennek. Így szopóörvénybe kerülve (thx. FELI). Vártam. Máni látta, hogy kezdek beszürkülni és szívélyesen előreengedett. Mondtam, köszi.

Indulok be erre

(NA, itt válik el a szar a májtól), jön egy öreg Jockey Ewing, hogy mér fapados wizzair ne kérdezd, de legalább az érzet megvolt csórónak és megfogta a vállamat:

-      neked is ilyen piros csík van a repjegyen? (valami prior jegy, előbb mehetsz fel)

-      Nincs-, mondom

-      akkor meg? ehhez Máni kell, mondja. Egyébként Zalalövői, újgazdag, EU-s pénzeket elnyúló, gyere anya E – klasse az jó lesz neked, mert az jó.

Itt kapta Máni barátom a nevét. Annyira kikelt magából, hogy nagyon. „Máni, igen és akkor mit keres itt (neki azé nem mondta sajnos, csak nekem suttogott a szájszagával), mikor én németbe, meg az aptyafasza… ekkor már sok-sok óra nem alvás után voltam.

Olvasok egy táblát mindezen sztori előtt, amire az van kiírva, hogy nemtudom én, ha ordítasz meg káromkodsz, illetve bekiabálsz az nem hogy csúnya dolog, de kizárhatnak a repülésből. Ezen elgondolkodtam, hogy ki az, aki itt problémázik… Hát ezek után támadott hátba a Rockefeller úr, hogy MÁNI- ba kerül ám…

Nehezen, ugyan de bevonszoltam magam gépbe, mondtam Máninak, hogy ő NEM az ablak mellett ül. Útközben még anyázott kicsit és mondta, hogy ez nagyobb gép, mint az és mutatott valamerre. Szóval Mánit kiültettem s örültem neki, hogy majd szép látvány közepette elalszom és legalább 1 órát tudok majd kikarmolni ebből a fáradtságból.

Máni nyomja, röhög, sztorizik, még nem indulunk. Kiderül, Máni családapa, de a csaj f@sz, hülye, problémázik mindenen, ezért elhagyta. Gyereket nem látta 100 éve. 6 éves fiú. Mutatott képet. Brifkó ki, nem hittem el hogy brifkója van egy egyébként 23 éves (ennyi a szentem) EMPOPIPO csávónak. Annyira le voltam taglózva a brifkótol, hogy őszintén kimondom, nem emlékszem a gyerekre, csak annyi van meg, hogy pókharapó foga volt és hátul George Michael plakát volt a falon. Ja és a legkirályabb. A gyereken kívül volt egy kép az unakotesóról, 9 éves fiú, meg a nagybátyjától 50-es szörényilevente hajú ürge. Mer?????? Miért pont ők ketten. Örök titok marad. Persze nyugodtan írhattok, hogy szerintetek miért.

„Üdvözlöm, Önöket itt a kapitány beszél, a mai napon nyugodt légköre számítunk ésúsfjhdsfoigőe” ez utóbbi azért, mert valami Timbuktu repülős nyelven még szól valamit a személyzethez, de nem angol, német, francia, japán, arab (bár kicsit hasonló), spanyol.

Kimentünk felszálltunk. Fasza érzés. Ilyen kéne kocsiba. 25000 Nm. Grrrrrr teljesen beindulok, tőle mikor megtolja a hajtóműveket. Szűnni nem akaró nyomás a gyomrodba, királyérzés. Várod, hogy felérj, és még mindig várod, aztán megszokod és már akkor fent voltál mikor vártad, hogy fenn legyél.

Egyelőre ennyi. Folytatom Még kicsit Mánival, majd Mallorcai első nap, ami olyan brutális volt, hogy… na de, majd…

Újra itt.

Meglepőmódon tegnap berúgtam. Sose szoktam. Tegnap összejött. Itt Mallorca- n a 2. legtiszteltebb ember a rendőr után a zenész. Igen, engem is meglepett, de tényleg a rendőr. Egyszerűen olyan hatalommal bírnak, hogy nem is tudom mihez hasonlítani. Először is talán az első és legfontosabb dolog, hogy mikor meglátod az autót, olyan jó érzéssel keresed velük a szemkontaktust, és ha mondjuk, nem akarsz velük „szemezni” akkor sem hiszik azt, hogy vaj van a füled mögött és nem tolatnak vissza 200-al, hogy jó napot kívánok, papírokat kérem. Nincs az a fura érzésed velük kapcsolatban, mint a hazai rendőrökkel. Nekem természetesen a helyi szervekkel is sikerült a határértéket súrolni, de erről később.

Tehát a repülőn ülünk, fent a magasban. Máni barátom folyamatosan tolja a fejembe balról. Csak látom, hogy beszél, mert ballal nem hallom. Néha mosolygok és végig bólogatok, hogy lássa, érdekel. Nem tudom egyébként, hogy miért nem küldtem el a picsába az elején. Lehetetlen idő alatt a Balaton felett voltunk. Mondom, mert szép látvány:

-      itt a Balaton- itt még meg voltam győződve róla, hogy ez neki i bejön.

-      aha..és hol a híd?

-      milyen híd?

-      hát ami összeköti a két partot.

Ez mi? Most ezt mér’?

Ránéztem, nem szépen és elnevette magát, de láttam, hogy kamunevetés volt, ő tényleg egy hidat keresett a két part között, de gyorsan kivágta magát a következővel:

-      Aha, innen már lehet látni Barcelonát-, mondja teljes meggyőződéssel

-      hogy mit?- mondom

-      Barcelona-innen lehet látni csak a felhők miatt nem, de ha ott arra elnézel, akkor már az atlanti óceánt is lehet látni.

Te jó Isten… és ezt halál komolyan gondolta. Na, egy ilyen arccal voltam megáldva egész úton. Aztán fáradtságot nem mímelve, hanem tényszerűen gyakorolva, bedugtam a fülemet egy mp3 lejátszóval és aludtam. A felhők szépek voltak és a látvány nagyszerű az alvás megkezdéséhez.

Felkeltem, aztán tökéletesen elmondott a kapitány mindent a gyermekkoráról meg a nem tudom én miről és leszálltunk. Profin.

Kis várakozás a csomagokra és érzékeny búcsú Mánitól- legszívesebben hátba dobtam volna egy helyi lakossal. Amúgy meg ezen fejezet lezárásaképpen, teljesen jól elment az idő vele, csak nagyon elfáradtam tőle.