Ma volt az első nap, amikor szállodán kívül is játszottunk. Ez több okból is elég jó. Elsőre leginkább azért, mert egyből kapjuk a pénzt, másrészt meg egész más hangulata van egy ilyen koncertnek, mint egy olyannak, amit a szállodában játszunk.
Nézzük csak az elejéről.
Ha szállodában játszunk, akkor adott időpontban érkezünk, felállítjuk a cuccot, vacsorázunk, hangolás, zene. Különböző szabályok azért vannak, amiket ilyenkor természetesen be kell tartani. Pl.: pakolni, vacsorázni, csak a külön erre a célra készített pólóban lehet.
Királykék (milyen másmilyen) póló, galléros, elöl „Star fiends” logó, hátul „Music by Iberostar” ebben pakolunk tehát meg ebben is vacsorázunk, gondolom elsősorban azért, hogy ne kelljen magyarázni mindenkinek, hogy zenészek vagyunk. Meglepően jó minőségű póló.
Zenélni már természetesen nem ebben a pólóban kell, az már ránk van bízva, hogy miben játszunk, de nem lehetünk rövidnadrágban, és nem játszhatunk olyan lábbeliben, ami nyitott. Zárt cipő. Könnyű, nyári. Póló vagy ing.
Nem ihatunk alkoholt természetesen, ez rendben is van. Nem ihatunk üvegből, csak szívószállal vagy pohárból. NOCIGI a szálloda területén.
Ha nem szállodában játszunk azért az más. Eleve ma rövidgatya, sportcipő. 16-18-ig játszottunk Ca’ n Picafortba. Iszonyat meleg volt. Kértünk is inni nem vizet. Lazán, közben rágyújtottam. Játszottunk. Kevesen voltak, de akik jöttek miattunk tértek be az amúgy üresen tátongó kocsmába. Jó volt látni, ahogy az arcok megálltak, benéztek, és eldöntötték, hogy ez jó, ide beülnek.
Természetesen annak rendje s módja szerint a húszadik perc után, odagurult egy robogós rendőr, aki jelzett a személyzetnek, hogy, bár jó a zene, kicsit hangos (pedig csak egy hangfallal játszottunk). Persze nem úgy szólt, mint ahogy otthon szóltak volna, bár lehet, hogy eltúlzom ezt a rendőrkérdést. Elfogult vagyok az itteniekkel kapcsolatban.
Lenyomtuk a koncertet.
Igazából zsákbamacska volt, a fizetséget illetően, mert elég zavaros volt, mikor megbeszéltük egyik szombaton az üzletvezetővel, hajnal 4 kor a Red Lion-ból hazafelé, nem józanul, hogy játszanánk náluk.
Annyi memóriánk azért maradt, hogy hazáig magunkban tudtuk tartani a legfontosabb infót, mettől-meddig és melyik nap játszunk.
Szóval végeztünk.
Üzletvezető jött, persze a koncert után. Sűrűn kért elnézést, hogy nem tudott ott lenni, de a kocsijával volt valami parája. Kipakoltunk az Audiba, vissza, szokásos kör, köszi, puszi, mikor legközelebb stb.
Az üzletvezető odament a kasszához, kiemelt egy „szimbolikusabb” összeget és átnyújtotta. Nem hittem a szememnek. Aztán végül is muszáj volt, mert tényleg annyit adott. Tehát, ezért is más a kocsmában való zenélés. Könnyed, laza, jó pénz egyből.
Eddig csak Cala Barca volt az a hely, ahol jókat játszottunk és biztosan emlékeztek, hogy sokat írtam arról, mennyire más ott. Lassan, rádöbbenek, nem csupán attól függ, hogy milyenek az emberek.
Ez egy szakma, amit lehet csinálni teljesen kiélezve, nagyon profin, megtervezve szóról szóra.
Aztán meg lehet csinálni érzéssel, lazán, lehengerlően, pontosan odafigyelve, ismerve a közönség hangulatmozgásait.
Abban az esetben, ha e dolgok egyszerre mennek, akkor pont mindegy, hogy milyen embereknek játszol. Nekem ez a véleményem.
Nem az itteni munkásságom az, ami kimondatja ezt velem, hanem az a „pár” év, amit ennek szenteltem az életemből. Ez a mostani, csak megerősít abban, hogy újra meg újra ugyanúgy, ugyanolyan erővel, átéléssel, hittel adjam elő azt, amit mindennap előadok.
Ehhez, én egyedül kevés vagyok.
Kell egy társ, akivel játszol, aki tudja, érzi, azokat a dolgokat, amiket most itt leírtam. Amennyiben a zenésztársad nem tudja, az nem buli. Hál’ Istennek Feri tudja. Nem kicsit. Nagyon.
Summa-summarum. A záró koncerten döbbentünk rá mindketten, hogy már nem csak Cala Barca-n állnak fel az emberek, nem csak ott tapsolnak sokszor vissza, és nem csak ott kell a koncert vége előtt harminc perccel abbahagyni, hogy a vissza tapsokkal, pont beleférjünk az időbe, hanem lassan mindenhol ez a helyzet.
Ezért gondolom, hogy ez nem az embereken múlik csupán, hiszen hetente új meg új arcoknak játszunk.
Alapvetően kellenek hozzá, hiszen egy idő után viszonylag unalmas lenne rattan bútornak játszani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.