Tegnap este animátorok meghívtak minket egy strand buliba. Kitalálták, hogy a parton american style party lesz. De jó. Éjfél körül oda is értünk Ca’ n Picafortba, hogy majd buli lesz. Odafelé egy tengerparti bár előtt a mólón ült egy nő.

Fekete harisnya, lenyalt copfban a haja, ami szintén fekete, fekete felső, fekete rövidnadrág, és cipő.

Érdekes jelenség volt meg kell hagyni.  Nem volt csúnya sem különösebben, inkább azt mondanám, hogy temperamentumos volt a látvány. Amilyen tempóban haladtunk el mellette, olyan gyorsan merült is a feledésbe.

Odaértünk. Sehol senki. Tök jó, szükségem volt egy kis sétára amúgy is, gitárral a vállamon.

Bukta.

Visszafelé nem a parton, hanem a párhuzamos utcán mentünk, ott több volt a látnivaló.

Egy bárból valami tangóharmonika hang szűrődött ki. Benéztünk. Egy viszonylag nagy étterembe értünk be, nem kellett kötelezően fogyasztani, nem jött oda senki piszkálni, hogy mit szeretnénk (ez amúgy otthon feltehetően idegesítene), mindenki az előadást bámulta. Az a nő, akit láttunk, táncolt egy nem kicsit macsó férfivel.

Jól néztek ki…egymásba ölelkező lábak stb.

Körben ült a közönség. Túlnyomórészt helyiek voltak és abból is a katalánabbak. Izzadt emberek amerre néztem.

Táncolt gondolom mindenki és éppen pihentek, addig meg a párocska szólózott. Jó hangulata volt. Szakmailag annyit fűznék ehhez, hogy a tangó zenei alapja semmiképpen nem nevezhető bonyolultnak és különösebb „szakosodást” sem igényel.

Sokkal inkább érzelmekről szól. Olyan mintha aludnál és mikor fel akarsz ébredni, valaki visszaszédít az álmodba. Örökké.

Jó volt látni, hogy ilyen családias hangulat van.