Bocsánat először is mindenkitől, de nincs netünk, valami probléma van a modemmel. Para. Addig is itt egy kis morzsa, hamarosan újra friss leszek!

 Érdekes dolog ez. Mindig úgy érzem, na, most már nem tudok miről írni, közben meg naponta van olyan dolog, amit le kéne írni, de azok persze többnyire olyan helyzetek amiket, csak abban a pillanatban lenne érdekes megírni. Mire ideülök, addigra érvényét veszti az egész.

Szóval, néha van ihletem, néha nincs, mindig kell valami, ami megindít, ahhoz, hogy írjak valami szórakoztatót, mindenki számára izgalmasat, hogy senki ne érezze úgy, nincs megszólítva. Ezek lesznek többnyire az érzelmi alapú írások, amiket mindenki maga tesz, oda ahova akar. Legyen most is egy ilyen.

Tegnap Cala Barca-n játszottuk, elég fura felosztásban, de ez nem is fontos most. Többnyire, akik jönnek nyaralászni, azok 2 hétre jönnek, ami annyit jelent, hogy velünk jó esetben négyszer találkoznak.

Így volt ez tegnap is, és így van minden alkalommal, ismerős arcok az étteremben már integetnek, mosolyognak és tudják, valami jó lesz ma este, ha ők zenélnek nekünk. Ez teljesen olvasható az arcukról. Ezért érdemes oda járni, nem lehet ezt megfizetni semmivel. Persze, miért is ne Cala Barca lenne a legmesszebb. Ebből a szempontból sajnos nem túl jó odajárni, de minden más szempontból „you shitt in, you piss in”!

Tehát egy francia család a mostani áldozat. Szülők és egy gyerek. Apuka szerintem zenész vagy valami köze van hozzá, mert sosem úgy nézett minket, ahogy mindenki más. Ott ült az első sorban, de csak annyit tapsolt amennyit akart. Tapsolt persze mindig. Olyan kicsit kimért volt és nem őrjöngött, mint a többiek. Ennek ellenére mégis ő volt az, aki tegnap este odajött.

Ma mennek haza és szerette volna megköszönni, hogy ilyen jó zenét játszottunk és ennyire felemeltük a fényét a nyaralásának, és hogy persze mi voltunk a legjobb zenekar.

Ezek mind-mind eldöntendő helyzetek. Ki-ki maga dönti el.

Neki mi tetszettünk a legjobban, neki mi voltunk a legjobbak. Ezeket el lehet mondani. Az viszont kicsit elgondolkodtat, hogy nekem mit mondott, ugyanis az előbbieket Feri „kapta”. Odajött miután végzett Ferivel és rám nézett, a kezét imára emelve őszintén a szemembe nézett.

Itt egy kis nyelvi kitérő, azt vettük észre, hogy a franciák beszélnek a legkevésbé más idegen nyelveken, gondolom a miatt, mert dafke az ő nyelvük is világnyelv. Sajnos nem. Kevesen beszélnek franciául.

Ő sem tudott sokat, más nyelven, de valamit tudott, hogy a Good, az jó, a Life meg élet.

Tehát a szemembe nézett tisztán, őszintén és annyit mondott:

„GOOD LIFE”

 Hogy ez nyelvtanilag nem mondható helyesnek még sok jóindulattal sem, az ugye tiszta.

Nem is kell ide nyelvtan. Értettem. Mindenki érti, még így is, hogy nem élte át. Hiszek abban, ha valamit igazán bentről mondasz, cselekszel, azt szavak nélkül is bárki a világ bármely pontján fogja, érti, érzi. Ne menjünk messzire, pl. itt a zene, a tánc, a sportok, elég kevés szavaló tangó táncost ismerek, mégis, annyira átélem, átérzem a táncot, hogy a szőröm égnek áll. Milyen jó, hogy az a dolog, amiben különbözünk az állatoktól, az ilyen színessé teszi az amúgy szürke életünket, óriási mázli, hogy érző lények vagyunk.

Jól esett és boldogan nevettünk Ferivel, miután elment, halvány jele nem volt cinizmusnak a nevetésünkben, sokkal inkább, kellemes érzés volt, és kicsit ápolta a lelkünket.

Tehát most mindenki fogja meg a párja kezét, vagy csak menjen oda hozzá, és nézzen rá, nem kell mondani semmit, tegyétek félre az éveket, amiket magatok mögött tudtok, legyen ez egy olyan pillantás, amiben benne van minden, ami fontos. Elég, ha két másodperc ez, csak lássa a másik, persze az a jó, ha ez minél tovább tart akár egész este.

Tisztelet, megértés, szerelem.

Néha kell ilyen nézés is. Tessék gyakorolni, csinálni, többször is akár.

Bonts ki egy bort, vagy egy szénsavmentes vizet, teljesen mindegy. Használd ki, hogy szavak nélkül is értitek egymást. Az első pár perc biztos furcsa lesz, de egyszer csak igazán „csend” lesz és felültök arra repülőre, amin csak szavak nélkül lehet utazni. Repülök feléd a közös emlékek felhői közt. Mindketten ugyanoda fogtok érkezni. Csak a szépre emlékezzetek csendben, ketten.

„Ha szerelem van, minden van”

 Zenei ajánlat a közös „utazáshoz”:

Al Di Meola & Leonid Agutin - Cosmopolitan Life (2005) (Blue River)

THX FRANCIA MYFRIEND az ihletért!