Ahogy azt írtam is már a helyről, a közönség nagyon jó. Igazi zeneértő, zene szerető emberek. Voltak, akik 70 km-t utaztak a lakhelyünktől nem messze lévő szállodából, hogy halljanak minket. Tegnap előtt hallottak minket egy másik szállodában és utánunk eredtek. Jó volt. Jól esett.
Találkoztunk a magyarokkal újra. Sokat dumáltunk. Fotó is van.
Utolsó estéjük volt itt a szigeten, ma már haza mennek. A közönség állva tapsolt, és azt csináltunk velük, amit akartunk. Például: Frank Sinatra My Way.
Elég érdekesen játsszuk a dalt, mondjuk olyan unplugged felleing, és a végén, mikor Feri ordítja, hogy: ájjjjjdidit mááááááááááááj (itt letettem a gitárt, fényképezőgép elő (Feri még ordít ááááááá) közönségnek mondtam csíííz, mindenki röhög, katt, gép le, gitár vissza: wééééééééjjjjjjj). Tus.
Szóval egész jó közönség. Na, persze mi sem vagyunk gázak.
Természetesen óriás siker, felállnak, vastaps, víz ömlik, mindenkiről annyira meleg van. És cugábe, otrávez, otra, meg amit akarsz.
Három német srác pedig tüntetőleg odaült elém és sikítva tapsoltak mikor valami olyan dolgot csináltam a gitáron, ami nekik überalles. Ja.
Hát jó hely Cala Barka. Sziasztok, Magyarok örültünk nektek!
Otthon folytatjuk, remélem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.