Pepe a szerelő. Ő volt az, aki a kocsinkat pátyolgatta. Érdekes teremtés. Leginkább egy kis állathoz tudnám hasonlítani, de most nincs meg, hogy milyen állat. Kicsi, újszülött, kenguru bébi. Talán ez, de nem tudom, ha lesz jobb, megírom. Pepe vékony.
Olyannyira, hogy a legkisebb egyen nadrág is nagy rá és ezt nadrágszíjjal tudja csak orvosolni, ami meg már viseletes. Lyukak az övén már kinyúltak, na, nem azért mert akkora hasa van. A kor. Szóval össze van húzva a nadrágszíj és a nadrág meg arányosan gyűrődik mindenhol és, na, valami borzalmas és sajnálatra méltó is egyben.
Nem beszél semmilyen nyelven csak katalánul meg spanyolul. Fontossági sorrendbe írtam. Fogai szabályos műfogak, koronák, hidak, egész építkezés volt a szájában anno. Nem mossa őket. Reggeli, ebéd teljes palettája látható, a nap bármely szakában.
Keze koszos. Sok éve nem tudta lemosni az olajat. Körmei dettó. Szemüveges. Ray Ban. Kifejezetten modern keret, ha nekem kéne szemüveg, hordanék olyat. Vagány.
Magában beszél. Kicsit eljárt felette az idő és a technika vívmányai nagy kihívást jelentenek a számára, gondolok itt a klíma feltöltése újabb módszerekkel c. részre. Na, ennél a résznél hiányzott a suliból. Nehéz.
Olajat tölt, bénán. Mellé, sokat, nem veszi észre, hogy a flakon tartalma majdhogynem a földön van.
A végére, már ideges volt, mert, kettőig van a munkaidő és mindenki pakolt, valamint teátrálisan rá várt. Szegénykém.
Alapvetően megoldott mindent, amit rábíztak és nem változtat a tényen az, hogy mennyit szívatja magát.
A lényeg hogy a kocsi jó.
Áldjon meg az Isten Pepe!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.