KIS ESTI ZENE
Az első alkalommal, ahogy azt írtam is, a Royal Cupido nevű szállodában játszottunk. Nem volt meglepő, hogy tele van német elhízott tipikus turistákkal. Nekem alapvetően az emberekkel nincs bajom, a németeket is bírom. Vannak azonban azok, akikről jelen esetben szó van, akik kicsit irritálnak, na de én sem tetszem mindenkinek és ez így van rendjén. Vannak a tömegbe beleolvadók, és vannak a ki ha én nem Budneszliga frizura.
Történt egyik nap, hogy egy nyugodtabb pillanatomban, mikor csak néztem ki a fejemből, egy figura a kislányával ment el mellettem.
Egészen egy ilyen, turistákat lehúzó automata sorig (tudod ilyen, kis lovacska, autó, méhecske, meg mindenféle állatot láttam már a legviccesebb, hasonló kategóriájú játék, csak nagyobbaknak, az a bunkóval ütögető.
Ez egy ősember bunkó zsinórral a végén, amivel egy asztallap szerű szerkezetből véletlenszerűen felbukkanó golyókat kell vissza ütni. Hülyegyerekeknek pont jó játék, és ha jól láttam vannak elegen, akik püfölik azt a cuccot.) ahol is a kislány rákattant egy ilyen háromkarú bedobom az eurót, joystick karral a plüssök fölé irányítom a három kart, megnyomom a gombot, a kar leereszkedik a plüssök közé, egyiknek elkapja a fülét, elindul a lyuk felé, mindenki örül, a plüss meg visszaesik, és megy minden előröl.
Az automata tulajdonosa meg csak a Mallorcai gépek bevételéből nyit egy kocsmát.
NA, szóval a kislány szeretett volna egy plüsst. Apuka sok gemacht közepette elővett egy eurót és hajrá. Bedobta, semmi. Lehajolt. Benézett aztán észrevette, hogy valami útban van.
Elment egy asztalhoz, ami a közelében volt, levett egy kést a terítékből. Akkor már tudtam, hogy szerelni fog. Ez amúgy tipikus, a férfiak mindent szét akarnak szedni, beállítani, a maguk kedve szerint átállítani a csajuk telefonját, mert „az úgy jobb lesz, hidd el, sokkal kényelmesebb”. Visszahajol. Mondom ne má’ érted, most ez milyen.
Olyan nincs, hogy nincs (akkor van), alapon betolja a kést az euró helyére. Mindeközben végigfutott az agyamon, hogy a németek szerintem azért tartanak ott ahol, mert ilyenek. Nem egy pazarlós „maňana” emberek. A füvet is frankón nyírják meg minden.
Volt szerencsém párszor a bajor túrák alkalmával, saját szememmel is látni, hogy nagyon rendezett kis házikókban laknak, meg muskátli is van, sok piros. Ez természetesen mondjuk a viselkedésükre nem mindig hat ki, meg az öltözködésükre sem.
Szóval, késsel bent. Vártam, hogy mikor vágja meg a 220, de semmi. Kb. másfél perc múlva egy akkora fakérget húzott ki a lyukból, hogy még ő is velem együtt meglepődött, én azt mondtam „asztakurva” ő meg „sájsze”.
Ami a legszebb talán a történetben, hogy valószínűleg pár kevésbé precíz apuka azért hozott kést hogy benyomja az eurót és nem nézett be, hogy miért nem megy be, ebből kifolyólag a mi kis Mekkmesterünk kapott egy szabadjátékot.
Egy euró beesett, egy meg ki. Legkirályabb. Szóval végeredményben sikeres volt a művelet és ismét beigazolódott, hogy ezek a németek jól nyomják. Amúgy plüss visszaesett és ezzel rövidebb lett a mutatvány.
Mindent összevetve azonban, a kis kitérőm után a németek nagyon hálásközönség. Tapsolnak, örülnek, cugábe!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.