Sokszor, szinte minden alkalommal a vendégek nagy örömmel fogadnak minket, ez feltehetően annak is köszönhető, hogy mindig új vendégek jönnek. Többnyire mindenki mosolyog, előkelően biccent a fejével, alkalmanként a poharukat emelve köszöntenek minket.
Nagy tiszteletnek örvendünk, akárcsak a rendőrök. Nem is baj ez. Megérdemeljük, hiszen éveket „elvéve” az életünkből, tanultuk meg mindazt, amit aztán nekik adunk. Így van ez rendjén.
Többnyire tehát, vannak azok, akik csak a „kötelező” köröket futják meg és kevesebben ugyan, de vannak azok, akik kicsit több jelzést, nagyobb hitelt adva a tiszteletüknek, például oda invitálnak minket az asztalukhoz, meghívnak minket egy italra.
Nagyon jó érzés volt pl. az mikor egy portugál házaspár, az asztalukhoz invitált minket, majd meghívtak valami méregdrága rumra minket. Közben elmondták, hogy aznap ünneplik a házassági évfordulójukat (9.) és mennyire boldogok attól, hogy velünk „ünnepelhették” ezt a szép évfordulót.
Cala Barca, megint. Ismét említést kell, hogy tegyek a helyről, hiszen ahogy írtam is régebben, sok olyan ember jár oda, akik érzik-értik a zenét. Nagyon szerencsés, hálás közönség. Minden alkalommal, mikor ott játszunk, óriási sikerünk van.
Az emberek állva tapsolnak, fütyülnek, nevetnek. Nagyon meghökkentő érzés, régen, mikor aktívan zenéltem akkor volt ilyen. Ezt nem lehet semmilyen bérrel, juttatással, cafeteriaval kiegyenlíteni, visszaadni. Már egészen elszoktam ettől. A produkciónk, kezd összeállni, tökéletes irányban halad afelé, hogy azt mondják, „ez össze van rakva”.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.